Ima - Kiss Kata Zenekar

Ima

Zene: Bikics Tibor
Szöveg: Kiss Kata
Narrátor: Tomsics józsef
Ének: Kiss Kata


Csendes fájdalmamban lankáidat járom
Sok ezer keresztfa hirdeti e tájon
Mindig volt ki adta legdrágább kincsét
Szeme csillogását, az égbolt üde kékjét.

Magyar Anyák: Muhi, Mohács, Don, mind vérző sebhelyek
A vén Duna meddig bírja befogadni könnyetek?
Székelyföldről, Délvidékről szél hozza az éneket,
S betakarják az égboltot sűrű sötét fellegek.

Magyar Apák: Tokaj, Villány, Eger, Boglár, Szigliget
Ereinek tüzes vére táplálta meg szivetek
És zamatos, ízes termés érett minden zöld hegyen,
Viharban és forgószélben megtartotta Nemzetem.

Édesanyák, Édesapák: Himnusz, Szózat, Biblia
Mondjátok meg fiaitok hűtlen- e vagy mostoha?
Én is kérdem, miért van igy szétszakitva Nemzetem?
Akarom, hogy szabad legyen születendő gyermekem.

Imádságra hív a harang, áthangzik a Bérceken
Hozzád fordul kegyelmedért Mindenható Istenem:
Legyen Hazánk a Te országod,
Maradj velünk, s mi Veled,
Felvidéktől- Szabadkáig töröld le a könnyeket.

Magyar ifjak, honleányok, erdők mezők, zöld hegyek
Koszorúját a hűségnek fonja össze szívetek
Építsetek tisztességből várat, jövőt, Nemzetet,
Zavarodott vad tengerből éltet adó cseppeket.